Hisztis a gyerek!

vasárnap, április 07, 2013

Talán azt gondoljátok, mire oviba kerül egy kisgyerek, már túl van a hisztis korszakon. Valóban, a legsűrűbb hisztis időszak a 2-3 éves korra esik, de van akinél ez még  jócskán átnyúlik az óvodás évekre is. Nemrégiben egy 5 éves nagylány igazi dührohamot produkált, mert  a buszos utazásunk után nem engedtem, hogy egyedül szaladjon el az óvoda bejáratáig. Mivel neki nem jutott pár, az én kezemet fogta (vagyis csak én fogtam az övét, ő meg rángatta). Természetesen elmagyaráztam neki, miért nem szaladhat végig egyedül az úton. Arrafelé biciklivel is közlekednek, ezért veszélyes lett volna, de egyébként is együtt megyünk mindig az úton és nem rohanunk. Amikor nem sikerült kitépnie a kezét az enyémből, óriási sírásba kezdett, majd beleharapott a kezembe. Aztán persze úgy kellett végig vonszolni a járdán, ő meg torkaszakadtából ordított. Na, akkor bennem is felrémlettek a saját gyerekeimmel megélt régi kínos hisztis szituációk. Ugye ismerős?

Mi is a hiszti?

Tulajdonképpen egy indulati kitörés, amelynek többféle oka lehet. Egyvalami mindig azonos, bármilyen fajtájáról is van szó: a hiszti mindig a felnőttnek szól. A hiszti tulajdonképpen hasznos dolog a gyermek fejlődése szempontjából, mert a szülő hisztire való reagálása is alakítja a gyermek  viselkedésének határait, szabályait.

A hisztinek sokféle oka lehet: 

  • Leggyakrabban harag, düh esetén alakul ki amiatt, hogy a gyermek nem teheti azt, amit szeretne (lásd: fenti eset). Gyakran előfordul, hogy a gyerekek nem tudnak várni, azonnal meg akarják tenni, vagy kapni a dolgokat, de fogadjuk el, hogy ez egy életkori sajátosság a kicsiknél. Ők még nem képesek arra, amire a nagyobbak(4-5 évesek), hiszen még kialakult fogalmuk sincs az időről, nem tudják, mit jelent az, hogy "mindjárt" "csak két percet várj!". A legjobb, ha elmondjuk pontosan az események sorrendjét:" Most rászórom a husira a fűszereket, aztán beteszem a sütőbe. Azután jövök és odaadom a játékodat a polcról."

  • Nem szeret osztozkodni, kétségbeesik, ha valaki elveszi tőle a játékát, vagy arra kényszerítik, hogy adja oda másnak. A pici gyerekek kedvelt holmijaikat még önmaguk részének tekintik, csak egy bizonyos életkor után (kb. óvodás korban) érettek arra, hogy elkülönítsék saját magukat kedvenc tárgyaiktól, ezért ne kérjünk tőlük idő előtt ilyesmit.
  • Figyelemfelhívás; ez főleg akkor elképzelhető, ha a gyermek úgy érzi nem kap elég figyelmet, csak akkor, ha kihisztizi magának. Ilyenkor a hiszti egy jelzésként működik: "Vegyetek észre!". Sajnos ilyenkor gyakran alakul ki egy ördögi kör: a szülő megbünteti a hisztiző gyereket, aki újra magára marad a problémájával.
  • Függetlenségi törekvések: az önállóságra törekvő kisgyermek mindent egyedül akar megcsinálni, eldönteni, akkor is, ha éppen nincs rá idő, vagy nem megfelelő az alkalom: ha éppen sietünk, mert elkésünk valahonnét, vagy vendégségben vagyunk, ahol azt kell megenni, amit feltálaltak, nem azt, amit ő megkíván.
  • Féltékenység: gyakran testvéreknél fordul elő, sokszor kistestvér születése után; például a pici tesó fürdetése, vagy szoptatása alatt. Természetes, hogy egy kisbabával sokat kell foglalkozni, és az is természetesnek tekinthető, ha a nagyobb tesó erre dühösen reagál.
  • Gyakran hisztibe torkollik a fáradtság is, ha túl sok inger érte a gyereket, érzelmileg túlfűtött, túlpörgött (egy fárasztó kirándulás, nagy vendégség után).
     
Mire gondoljunk, ha hisztizik?


  • Először is ne higgyük azt, hogy más gyerek nem csinálja ezt, csak a miénk!
  • Fogadjuk el, hogy egy 2 év körüli gyerek még nem tudja kezelni az érzelemkitöréseit, nekünk kell erre őt megtanítani. Mint minden tanulás, ez is időbe telik. Meg kell tanulnia késlelteni az igényeit és ez nem könnyű feladat.
  • A fejlődés természetes része az is, hogy egy gyerek önállóságra törekszik, ezzel párhuzamosan pedig saját akaratát akarja érvényesíteni. Ezzel nincs semmi baj, a mi dolgunk csak az, hogy meghúzzuk azokat a bizonyos határokat, amire a gyereknek szüksége van.
  • Az is természetes dolog, hogy újra és újra próbálkozik ugyanazzal a dologgal. Csak többször megerősítés után fogja megtanulni, mit szabad és mit nem.
  • Próbáljuk meg néha az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Mit tennénk, ha nagyon jól éreznénk magunkat egy szórakozóhelyen és valaki hirtelen azt mondaná, indulás haza! 
 Mit tegyünk, ha hisztizik?

  • Próbáljunk higgadtan, nyugodtan beszélni, ez neki is segíteni fog abban, hogy megnyugodjon.
  • Mindig adjunk magyarázatot arra, mit miért nem tehet meg! Nem válaszolhatjuk azt, hogy "Azért, mert." vagy "Azért mert én azt mondtam." A kisgyerekek pontosan érzik, hogy ezek nem igazi válaszok, nincs mögöttük valódi magyarázat. Jobban elfogadják, ha azt mondjuk például: "Azért nem mehetsz ki kabát nélkül, mert megfázol és beteg leszel." Persze az egészen kicsik (2 éves kor alatt) nem igazán értik még a magyarázatokat. Náluk sokszor a tettek és a testbeszédünk többet nyom a latban.)
  • Segítsünk neki az érzelmei felismerésében úgy, hogy megnevezzük azokat: "Tudom, hogy most mérges vagy, mert..." 
  •  Ha szép szóval nem tudjuk meggyőzni, vigyük a szobájába, és közöljük vele, ha abbahagyta, nyugodtan kijöhet. Nem bocsátkozhatunk mindig vitába, magyarázkodásba, mert néha sajnos ez nem vezet eredményre. Sokszor nehéz felismerni azt a pontot, amikor abba kell hagynunk a beszédet és a tettek mezejére kell lépnünk. De ha így teszünk, nem kell lelkiismeret furdalást éreznünk. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy felállítsuk számukra a korlátokat - így fogják biztonságban érezni magukat. Egy bizonytalan szülő sokkal rosszabb, mint aki határozottan lefekteti a szabályokat.
  • Néha előfordul, hogy a gyerekek annyira belelovalják magukat a hisztibe, hogy a mi segítségünkre van szükségük ahhoz, hogy megnyugodjanak. Ha nem csillapul a dühroham, sőt egyre jobban elmérgesedik a helyzet, próbálkozhatunk a csillapító öleléssel. Vegyük ölbe és öleljük át szorosan. Fontos, hogy próbáljunk nyugodtak maradni, ne érezze azt, hogy erőszakkal lefogjuk. Nyugtató hangon csitítgassuk és öleljük, amíg csillapul a hiszti. 
 Jobb megelőzni!

Mit tehetünk annak érdekében, hogy minél kisebb esély legyen a hiszti kialakulására?

  • Úgy alakítsuk ki a gyerek környezetét, hogy ne kelljen folyton akadályokba ütköznie. "Ne nyúlj oda!" "Tedd le!"
  • Figyelmeztessük előre, ha nemsokára abba kell hagynia a játékot, vagy indulnunk kell haza a játszótérről. Hagyjunk neki időt felkészülni a számára kellemetlen dologra.
  • Mindig tisztázzuk a szabályokat, ha valahová elindulunk."Autóval megyünk a játszótérig, addig becsatollak a gyerekülésbe, ha kiszálltunk máris szaladgálhatsz!" "Most elmegyünk bevásárolni. Neked is választunk majd valamit, de a szabály az,hogy a bevásárlókocsiban kell maradnod/a kezemet kell fognod/nem szabad körbe-körbe szaladgálnod stb."
  • Néha jól működik az elterelés művelete. Ha nem akar hazaindulni a játszótérről: "Versenyezzünk, ki ér előbb a sarokig!", ha nem akar öltözködni, énekeljünk, bohóckodjunk egy kicsit, közben észrevétlenül adjuk rá a ruhadarabokat.
      
     

     
  • gondoljuk végig: mi, felnőttek hogyan reagálunk arra, ha nem tehetjük azt, amit szeretnénk? Ha mi is elkezdünk "hisztizni", kiabálunk, csapkodunk, nagy az esély rá, hogy a gyerekek is ezt tartják majd megfelelő viselkedésformának.
     
  •  Ne siettessük, korlátozzuk indokolatlanul. Adjunk lehetőséget többször arra, hogy egyedül öltözzön, hogy kiválaszthassa, milyen ruhát húz fel, hogy nézelődhessen útközben. Ezek mind-mind az ő fejlődését szolgálják.
  • Gondoljuk végig, milyen napszakokban, helyzetekben fordul elő leggyakrabban a hiszti.Ebből kideríthetjük, hogy nála mi okozza ezt általában (ha fáradt, ha egyedül van, ha siettetjük stb.) Ne hánytorgassuk fel a korábbi hisztis eseteket. 
    Kérdezzük meg anyukánkat: "Én is ilyen voltam?" És ha igen, talán ő tudja a legjobb receptet ! 

    Ha többet szeretnél olvasni erről a témáról, érdemes kézbe venned ezt a könyvet:
    Megveheted például itt!

You Might Also Like

0 megjegyzés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Popular Posts

Like us on Facebook

Flickr Images